Elindult a Beszéljünk róla! blogja

Beszéljünk róla! Jó, de hogyan?! A lehető legtöbb módon: szóban, írásban, posztokban, videókban és személyesen is.

A projektben résztvevő fiatalok fiatalokkal közösen elindítottuk a Beszéljünk róla! blogját, amellyel a célunk, hogy a követkő fél évben – és reményeink szerint a projekt végét követően is – a három kulcstémánk és szakmai műhelyünkhöz kapcsolódóan megjelentessük a fiatalok írásait és gondolatait. Nem szeretnénk sem tartalmi, sem terjedelmi kereteket meghatározni, a lényeg, hogy a résztvevők beszéljenek róla!

A blogbejegyzések ezen a linken érhetőek el.

Picture of FIVEK

FIVEK

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló cikkek

Slam poetry – amikor a szavak végre igazak

Van, amikor már túlcsordul. A fejed tele van gondolatokkal, amiket se egy Insta-sztoriba, se egy TikTok-videóba nem lehet beszuszakolni. Túl hosszú, túl nyers, túl igazi. Na, ilyenkor jön képbe a slam poetry. Nem azért, mert trendi (pedig egyre az), hanem mert működik. Működik, ha ki akarod adni magadból azt, amit más nem ért meg. Ha úgy érzed, hogy túl sok

Tovább olvasom »

Tükörbe nézni – nem csak kívülről

Valamikor 17 éves lehettem, amikor először tudatosult bennem, hogy mennyire szigorú vagyok magamhoz. Nemcsak arról van szó, hogy nem tetszett a hajam vagy hogy mennyit bénáztam matekórán. Hanem arról, hogy alapból azt gondoltam magamról: „nem vagyok elég jó”. Mintha ez lett volna az alapbeállításom. Aztán teltek az évek, és megtanultam valamit, amit mostanában próbálok tényleg gyakorolni: szeretni és elfogadni magam

Tovább olvasom »

„Csak még egy videó…” – avagy hogy szippant be a képernyő

Őszintén? Én is folyton nyomkodom a telefonom. Reggel azzal kelek, este azzal fekszem. Ha van két perc szünet, előkapom. Ha unatkozom, TikTok, YouTube, Insta. És nem mondom, hogy ez mindig rossz – de néha azért elgondolkodom, mikor vált ez szinte kényszerré. Szerintem a legtöbben érezzük, hogy a képernyő már nem csak szórakozás. Néha már fáraszt, mégis nyomjuk tovább.Mert félünk lemaradni, unatkozni, kimaradni a

Tovább olvasom »