Elindult a Beszéljünk róla! blogja

Szerintem a legtöbb fiatal már legalább egyszer érezte azt, hogy „döntöttek valamiről rólunk, de velünk senki nem beszélt róla előtte”. Iskolában, városi ügyekben, vagy akár a helyi közösségi terek átalakításánál – sokszor úgy születnek meg döntések, hogy a leginkább érintettek véleménye egyszerűen kimarad a képletből. És bár erről rengeteget lehetne panaszkodni, én inkább azon gondolkodom: hogyan lehetne ezt jobban csinálni? Mert az biztos,

Őszintén, hányszor hallottad már azt, hogy „még túl fiatal vagy ehhez”, vagy hogy „majd ha felnőtt leszel, akkor megérted”? Mert én nem tudom megszámolni. Mintha a véleményünk kevésbé lenne érvényes, csak mert nem vagyunk még 18 felett. Az a baj, hogy sokszor elhitetik velünk, hogy csak csendben kell maradnunk, túlélni az iskolát, elvégezni a dolgunkat, és majd később lesz jelentősége

Őszintén? Én is folyton nyomkodom a telefonom. Reggel azzal kelek, este azzal fekszem. Ha van két perc szünet, előkapom. Ha unatkozom, TikTok, YouTube, Insta. És nem mondom, hogy ez mindig rossz – de néha azért elgondolkodom, mikor vált ez szinte kényszerré. Szerintem a legtöbben érezzük, hogy a képernyő már nem csak szórakozás. Néha már fáraszt, mégis nyomjuk tovább.Mert félünk lemaradni, unatkozni, kimaradni a