Őszintén? Én is folyton nyomkodom a telefonom. Reggel azzal kelek, este azzal fekszem. Ha van két perc szünet, előkapom. Ha unatkozom, TikTok, YouTube, Insta. És nem mondom, hogy ez mindig rossz – de néha azért elgondolkodom, mikor vált ez szinte kényszerré.
Szerintem a legtöbben érezzük, hogy a képernyő már nem csak szórakozás. Néha már fáraszt, mégis nyomjuk tovább.Mert félünk lemaradni, unatkozni, kimaradni a beszélgetésekből. Meg ott van az érzés, hogy „csak még egy videót”, „csak megnézem ezt az üzenetet”, és már megint eltelt egy óra.
A legnagyobb baj szerintem nem az, hogy sokat használjuk a telefont vagy a gépet. Hanem az, hogy sokszor nem tudjuk letenni akkor sem, amikor kellene. Például tanulás közben, vacsoránál, vagy amikor valaki épp beszél hozzánk.
Nálam például előfordult, hogy leültem leckét írni, aztán jött egy értesítés, megnéztem, aztán jött még egy, végül meg már videókat néztem, és elment az egész délután. Aztán meg jön a stressz, hogy semmivel nem haladtam.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy mennyit számít az alvás. Ha este is csak nézem a képernyőt, utána sokkal nehezebb elaludni. Reggel meg zombiként kelek, mert nem aludtam eleget. Ráadásul sokszor még álmomban is pörögnek a dolgok, amiket láttam. Ez már elég fura.
Azt vettem észre, hogy ha túl sok időt töltök online, elkezdek rosszabbul érezni magam. Összehasonlítom magam másokkal: „bezzeg neki ilyen szép élete van, ő mindig boldog”, miközben tudom, hogy ezek csak a legjobb pillanatok, amiket kiraknak. Mégis bekúszik az érzés, hogy én kevés vagyok.
Ráadásul sokszor elvonja a figyelmem olyan dolgokról, amik tényleg fontosak: család, barátok, hobbi. Volt, hogy nem mentem el találkozni valakivel, mert inkább otthon maradtam netezni. És ez így elég szomorú, ha jobban belegondolok.
Ami szerintem – legalább is nekem – segít, azok például az alábbiak:
- Időzítő vagy képernyőidő-figyelő, csak hogy lásd, mennyit nyomkodsz – néha már az is sokkoló.
- Telefonmentes idők, például evés közben, tanulás alatt, vagy este egy órával lefekvés előtt.
- Offline programok: séta, társas, zene, olvasás. Olyan dolgok, amik feltöltenek, nem leszívnak.
- Barátokkal megbeszélni, mert nem csak én érzem így, és jó tudni, hogy más is küzd vele.
Összefoglalva
Nem az a cél, hogy kidobjuk a telefont vagy ne használjunk netet. Hanem az, hogy ne a képernyő irányítson minket, hanem mi döntsünk róla, mikor és mennyit használjuk. Mert az időnk értékes, és nem biztos, hogy a végtelen görgetés a legjobb módja annak, hogy eltöltsük.
Írta: Soós Kitti
