Őszintén? Én is folyton nyomkodom a telefonom. Reggel azzal kelek, este azzal fekszem. Ha van két perc szünet, előkapom. Ha unatkozom, TikTok, YouTube, Insta. És nem mondom, hogy ez mindig rossz

Szerintem a legtöbb fiatal már legalább egyszer érezte azt, hogy „döntöttek valamiről rólunk, de velünk senki nem beszélt róla előtte”. Iskolában, városi ügyekben, vagy akár a helyi közösségi terek átalakításánál –

Amióta az eszemet tudom, az internet mindig ott volt körülöttem. Tini koromra már természetes volt, hogy a híreket online olvasom, a barátaimmal chatelünk, és mindenről ott szerzünk infót. Most, hogy

Valamikor 17 éves lehettem, amikor először tudatosult bennem, hogy mennyire szigorú vagyok magamhoz. Nemcsak arról van szó, hogy nem tetszett a hajam vagy hogy mennyit bénáztam matekórán. Hanem arról, hogy

Van, amikor már túlcsordul. A fejed tele van gondolatokkal, amiket se egy Insta-sztoriba, se egy TikTok-videóba nem lehet beszuszakolni. Túl hosszú, túl nyers, túl igazi. Na, ilyenkor jön képbe a

Az iskolában sok minden történik velünk. Tanulunk, dolgozatokat írunk, barátkozunk, néha unatkozunk, néha izgulunk, és néha ki vagyunk bukva. Az információk állandó áramlása, a közösségi média térnyerése, az egzisztenciális bizonytalanság,

Az utóbbi években egyre több szó esik a fiatalok mentális egészségéről – nem véletlenül. Egy olyan generáció nőtt fel, amely egyszerre kapott több lehetőséget és több nyomást, mint valaha. Az

Őszintén, hányszor hallottad már azt, hogy „még túl fiatal vagy ehhez”, vagy hogy „majd ha felnőtt leszel, akkor megérted”? Mert én nem tudom megszámolni. Mintha a véleményünk kevésbé lenne érvényes,