Kategória: Beszéljünk róla!

Őszintén? Én is folyton nyomkodom a telefonom. Reggel azzal kelek, este azzal fekszem. Ha van két perc szünet, előkapom. Ha unatkozom, TikTok, YouTube, Insta. És nem mondom, hogy ez mindig rossz – de néha azért elgondolkodom, mikor vált ez szinte kényszerré. Szerintem a legtöbben érezzük, hogy a képernyő már nem csak szórakozás. Néha

Szerintem a legtöbb fiatal már legalább egyszer érezte azt, hogy „döntöttek valamiről rólunk, de velünk senki nem beszélt róla előtte”. Iskolában, városi ügyekben, vagy akár a helyi közösségi terek átalakításánál – sokszor úgy születnek meg döntések, hogy a leginkább érintettek véleménye egyszerűen kimarad a képletből. És bár erről rengeteget lehetne panaszkodni,

Amióta az eszemet tudom, az internet mindig ott volt körülöttem. Tini koromra már természetes volt, hogy a híreket online olvasom, a barátaimmal chatelünk, és mindenről ott szerzünk infót. Most, hogy épp most kerülök be az egyetemre, még inkább érzem, mekkora jelentősége van annak, hogy tudjuk, mit olvasunk, és kinek mit

Valamikor 17 éves lehettem, amikor először tudatosult bennem, hogy mennyire szigorú vagyok magamhoz. Nemcsak arról van szó, hogy nem tetszett a hajam vagy hogy mennyit bénáztam matekórán. Hanem arról, hogy alapból azt gondoltam magamról: „nem vagyok elég jó”. Mintha ez lett volna az alapbeállításom. Aztán teltek az évek, és megtanultam

Van, amikor már túlcsordul. A fejed tele van gondolatokkal, amiket se egy Insta-sztoriba, se egy TikTok-videóba nem lehet beszuszakolni. Túl hosszú, túl nyers, túl igazi. Na, ilyenkor jön képbe a slam poetry. Nem azért, mert trendi (pedig egyre az), hanem mert működik. Működik, ha ki akarod adni magadból azt, amit

Az iskolában sok minden történik velünk. Tanulunk, dolgozatokat írunk, barátkozunk, néha unatkozunk, néha izgulunk, és néha ki vagyunk bukva. Az információk állandó áramlása, a közösségi média térnyerése, az egzisztenciális bizonytalanság, a klímaszorongás, a tanulással és jövőtervezéssel kapcsolatos elvárások mind olyan tényezők, amelyek egyenként is megterhelőek, együtt viszont sok fiatal számára

Az utóbbi években egyre több szó esik a fiatalok mentális egészségéről – nem véletlenül. Egy olyan generáció nőtt fel, amely egyszerre kapott több lehetőséget és több nyomást, mint valaha. Az információk állandó áramlása, a közösségi média térnyerése, az egzisztenciális bizonytalanság, a klímaszorongás, a tanulással és jövőtervezéssel kapcsolatos elvárások mind olyan

Őszintén, hányszor hallottad már azt, hogy „még túl fiatal vagy ehhez”, vagy hogy „majd ha felnőtt leszel, akkor megérted”? Mert én nem tudom megszámolni. Mintha a véleményünk kevésbé lenne érvényes, csak mert nem vagyunk még 18 felett. Az a baj, hogy sokszor elhitetik velünk, hogy csak csendben kell maradnunk, túlélni