Miért (lenne) jó, ha végre beszélgetnénk egymással?

Szerintem a legtöbb fiatal már legalább egyszer érezte azt, hogy „döntöttek valamiről rólunk, de velünk senki nem beszélt róla előtte”.

Iskolában, városi ügyekben, vagy akár a helyi közösségi terek átalakításánál – sokszor úgy születnek meg döntések, hogy a leginkább érintettek véleménye egyszerűen kimarad a képletből.

És bár erről rengeteget lehetne panaszkodni, én inkább azon gondolkodom: hogyan lehetne ezt jobban csinálni? Mert az biztos, hogy van mit javítani. De az is biztos, hogy vannak megoldások, csak el kéne kezdeni kipróbálni őket.

Miért fontos a párbeszéd?

Egyszerűen azért, mert a párbeszéd az alapja annak, hogy bármilyen közösség működjön. Ha a döntéshozók nem tudják, mit gondolnak a fiatalok, akkor csak találgatni tudnak. És ha mi, fiatalok, nem értjük, miért születnek bizonyos döntések, akkor könnyen jön a bizalmatlanság meg a düh.

Ez a távolság sokszor nem rossz szándékból van, csak hiányzik a kommunikáció.
A generációk közötti különbségek, a másféle kommunikációs stílusok, a technológiai különbségek mind közrejátszanak. A felnőttek hivatalos fórumokat akarnak, a fiatalok meg inkább laza beszélgetést. Valahol félúton kellene találkozni.

Milyen formái lehetnek a párbeszédnek?

A klasszikus megoldások, mint az iskolai diákönkormányzat vagy az ifjúsági kerekasztal-beszélgetések fontosak, de nem mindenkihez jutnak el. Ezért érdemes alternatív csatornákban is gondolkodni.

Itt van pár ötlet, ami szerintem működhetne:

  • Online kérdezz-felelek élők – Egy városi képviselő bejelentkezik TikTokon vagy Instán, és a fiatalok kérdezhetnek. Egyszerű, gyors, közvetlen.
  • Chatbot vagy app – Ahol anonim módon lehet ötleteket beküldeni, szavazni, véleményt mondani egy-egy helyi témáról.
  • Közös workshopok – Olyan alkalmak, ahol a fiatalok és döntéshozók együtt gondolkodnak, akár egy-egy konkrét problémán. Egy kis pizzával még hangulata is lenne.
  • Fiatal nagykövetek – Akik „tolmácsolnak” a két világ között: részt vesznek hivatalos fórumokon, de közben a saját közegükben is elérhetőek.
  • Vizualizált visszajelzések – Nem mindenki akar hosszú szöveget írni. Miért ne lehetne képben, meme-ben, vagy akár hangban is véleményt mondani?

A lényeg: ne csak formális csatornák legyenek, hanem olyan terek is, ahol tényleg kényelmesen lehet megszólalni.

Nem csak a döntéshozók felelőssége

Fontos, hogy lássuk: ez nem egyoldalú dolog. Igen, a döntéshozóknak nyitottnak kell lenniük a fiatalok véleményére. De nekünk is bele kell állni. Használni kell azokat a lehetőségeket, amik már vannak, és jelezni kell, ha valami nem működik. Mert ha nem szólalunk meg, akkor tényleg nem fognak rólunk szólni a döntések. És ne féljünk attól, hogy „nem értek ehhez” – a legtöbb döntés nem atomfizika. Ha valami hatással van ránk, jogunk van elmondani, mit gondolunk róla.

Összegzés

A fiatalok és döntéshozók közötti kommunikáció nem luxus, hanem alapfeltétel.

Minél több csatornán keresztül hallgatjuk meg egymást, annál nagyobb esély van arra, hogy valóban olyan környezet alakul ki, amiben jó élni. És ehhez nem kell óriási reform – csak egy kis nyitottság, kreativitás, és az, hogy végre ne csak rólunk beszéljenek, hanem velünk is.

Írta: Lakatos Ádám

Picture of FIVEK

FIVEK

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló cikkek

Slam poetry – amikor a szavak végre igazak

Van, amikor már túlcsordul. A fejed tele van gondolatokkal, amiket se egy Insta-sztoriba, se egy TikTok-videóba nem lehet beszuszakolni. Túl hosszú, túl nyers, túl igazi. Na, ilyenkor jön képbe a slam poetry. Nem azért, mert trendi (pedig egyre az), hanem mert működik. Működik, ha ki akarod adni magadból azt, amit más nem ért meg. Ha úgy érzed, hogy túl sok

Tovább olvasom »

Csendben nehéz: mentális terhek a fiatalok vállán

Az utóbbi években egyre több szó esik a fiatalok mentális egészségéről – nem véletlenül. Egy olyan generáció nőtt fel, amely egyszerre kapott több lehetőséget és több nyomást, mint valaha. Az információk állandó áramlása, a közösségi média térnyerése, az egzisztenciális bizonytalanság, a klímaszorongás, a tanulással és jövőtervezéssel kapcsolatos elvárások mind olyan tényezők, amelyek egyenként is megterhelőek, együtt viszont sok fiatal számára

Tovább olvasom »

Miért (lenne) jó, ha végre beszélgetnénk egymással?

Szerintem a legtöbb fiatal már legalább egyszer érezte azt, hogy „döntöttek valamiről rólunk, de velünk senki nem beszélt róla előtte”. Iskolában, városi ügyekben, vagy akár a helyi közösségi terek átalakításánál – sokszor úgy születnek meg döntések, hogy a leginkább érintettek véleménye egyszerűen kimarad a képletből. És bár erről rengeteget lehetne panaszkodni, én inkább azon gondolkodom: hogyan lehetne ezt jobban csinálni? Mert az biztos,

Tovább olvasom »