Amióta az eszemet tudom, az internet mindig ott volt körülöttem. Tini koromra már természetes volt, hogy a híreket online olvasom, a barátaimmal chatelünk, és mindenről ott szerzünk infót. Most, hogy épp most kerülök be az egyetemre, még inkább érzem, mekkora jelentősége van annak, hogy tudjuk, mit olvasunk, és kinek mit adunk oda magunkról. Túlzás nélkül: forráskritika és adatbiztonság nélkül könnyű átverés áldozatává válni. Ez nem csak akkor gond, ha valaki feltöri a fiókodat vagy lenyúlja az adataidat – hanem akkor is, ha egy kamu cikk miatt rosszul tájékozódsz, és aztán ezt a „tudást” továbbadod másoknak is.
Az első dolog, amit szerintem érdemes megérteni: az interneten nem minden „cikk” az, aminek látszik. Nem minden, amit megosztanak, igaz. És nem minden, ami igaznak tűnik, az valóban megbízható forrásból származik. Láttam már olyan ismerőst, aki komoly arccal osztott meg egy cikket arról, hogy valami híresség meghalt – miközben a hír egy paródiaoldalról jött, és az illető teljesen jól élt. De nem csak ilyen nyilvánvaló dolgoknál kell résen lenni.
A címek kattintásvadászok, sokszor direkt arra játszanak, hogy érzelmeket váltanak ki: dühöt, félelmet, meglepetést. És mi meg rákattintunk. A legtöbben már a cím után véleményt formálnak – anélkül, hogy elolvasták volna a teljes cikket, nemhogy ellenőrizték volna, mi a forrás. Amikor én hírt olvasok, egy dolgot mindig megkérdezek magamtól: ki írta és miért? Nem ördöngösség, csak egy kis odafigyelés:
- Ismered az oldalt, ahonnan jött a hír? Hivatalos médium vagy valami fura nevű, hirdetésekkel teli weboldal?
- Van szerző megjelölve? Ha igen, rá lehet keresni, más cikkei is vannak?
- Egyetlen helyen jelent meg ez az infó, vagy több, megbízható forrás is lehozta?
- A cikkben vannak konkrét adatok, hivatkozások, vagy csak vélemények, sejtetések?
Nem arról van szó, hogy mindenkiből nyomozónak kell válni, de ha egy kicsit kételkedsz, máris sokkal többet teszel a tisztánlátásért, mint az átlag.
A másik oldal az, hogy nem csak az a gond, ha félrevezetnek – az is, ha kihasználnak. És sajnos az adataink manapság nagyon is értékesek. A neten gyakorlatilag folyamatosan „nyomot hagyunk”: mit nézünk, hol járunk, mit vásárolunk, mit posztolunk, mibe jelentkezünk be. És igen, könnyű azt gondolni, hogy „kit érdekel, mit néztem meg a neten?”, de ezekből az adatokból olyan profilt tudnak rólad felépíteni, hogy sokszor jobban ismernek téged, mint te saját magad. És ez nem összeesküvés-elmélet – ez a marketing, az algoritmusok, meg sajnos néha a csalók terepe.
Az egésznek a lényege szerintem az, hogy ne legyünk vakon internetezők. Nem kell paranoiásnak lenni, de az se jó, ha mindent elhiszünk, amit elénk dob a hírfolyam.
Én például már többször mentettem meg magam attól, hogy kamu webshopban vásároljak csak azzal, hogy rákerestem a cég nevére és megnéztem, mit írnak róla mások. Vagy hogy nem adtam meg az emailcímem valami nyereményjátéknál, amiről öt perc alatt kiderült, hogy kamu.
Összefoglalva
Szóval ha netezel (és ki nem?), akkor tartsd észben: a szabadság, amit az internet ad, csak akkor működik, ha közben felelősséggel használjuk. Nézz utána, amit olvasol. Gondold meg, mit osztasz meg. És vigyázz arra, amit mások rólad tudhatnak.
Mert az infó hatalom – és ha már így van, ne más kezében legyen a te életedről szóló rész.
Írta: Fenyvesi Örs
