Szóban – podcastben – is beszélünk róla! itt az első podcastünk hallgassátok meg ti is!

Szerintem a legtöbb fiatal már legalább egyszer érezte azt, hogy „döntöttek valamiről rólunk, de velünk senki nem beszélt róla előtte”. Iskolában, városi ügyekben, vagy akár a helyi közösségi terek átalakításánál – sokszor úgy születnek meg döntések, hogy a leginkább érintettek véleménye egyszerűen kimarad a képletből. És bár erről rengeteget lehetne panaszkodni, én inkább azon gondolkodom: hogyan lehetne ezt jobban csinálni? Mert az biztos,

Van, amikor már túlcsordul. A fejed tele van gondolatokkal, amiket se egy Insta-sztoriba, se egy TikTok-videóba nem lehet beszuszakolni. Túl hosszú, túl nyers, túl igazi. Na, ilyenkor jön képbe a slam poetry. Nem azért, mert trendi (pedig egyre az), hanem mert működik. Működik, ha ki akarod adni magadból azt, amit más nem ért meg. Ha úgy érzed, hogy túl sok

Az iskolában sok minden történik velünk. Tanulunk, dolgozatokat írunk, barátkozunk, néha unatkozunk, néha izgulunk, és néha ki vagyunk bukva. Az információk állandó áramlása, a közösségi média térnyerése, az egzisztenciális bizonytalanság, a klímaszorongás, a tanulással és jövőtervezéssel kapcsolatos elvárások mind olyan tényezők, amelyek egyenként is megterhelőek, együtt viszont sok fiatal számára szinte elviselhetetlenné válhatnak. Ebben a bejegyzésben nem az a célom,