Szóban – podcastben – is beszélünk róla! itt az első podcastünk hallgassátok meg ti is!

Van, amikor már túlcsordul. A fejed tele van gondolatokkal, amiket se egy Insta-sztoriba, se egy TikTok-videóba nem lehet beszuszakolni. Túl hosszú, túl nyers, túl igazi. Na, ilyenkor jön képbe a slam poetry. Nem azért, mert trendi (pedig egyre az), hanem mert működik. Működik, ha ki akarod adni magadból azt, amit más nem ért meg. Ha úgy érzed, hogy túl sok

Őszintén? Én is folyton nyomkodom a telefonom. Reggel azzal kelek, este azzal fekszem. Ha van két perc szünet, előkapom. Ha unatkozom, TikTok, YouTube, Insta. És nem mondom, hogy ez mindig rossz – de néha azért elgondolkodom, mikor vált ez szinte kényszerré. Szerintem a legtöbben érezzük, hogy a képernyő már nem csak szórakozás. Néha már fáraszt, mégis nyomjuk tovább.Mert félünk lemaradni, unatkozni, kimaradni a

Szerintem a legtöbb fiatal már legalább egyszer érezte azt, hogy „döntöttek valamiről rólunk, de velünk senki nem beszélt róla előtte”. Iskolában, városi ügyekben, vagy akár a helyi közösségi terek átalakításánál – sokszor úgy születnek meg döntések, hogy a leginkább érintettek véleménye egyszerűen kimarad a képletből. És bár erről rengeteget lehetne panaszkodni, én inkább azon gondolkodom: hogyan lehetne ezt jobban csinálni? Mert az biztos,