Valamikor 17 éves lehettem, amikor először tudatosult bennem, hogy mennyire szigorú vagyok magamhoz. Nemcsak arról van szó, hogy nem tetszett a hajam vagy hogy mennyit bénáztam matekórán. Hanem arról, hogy alapból azt gondoltam magamról: „nem vagyok elég jó”. Mintha ez lett volna az alapbeállításom.
Aztán teltek az évek, és megtanultam valamit, amit mostanában próbálok tényleg gyakorolni: szeretni és elfogadni magam úgy is, hogy közben fejlődni akarok. Mert a kettő nem zárja ki egymást. Sőt, együtt működnek a legjobban.
Sokan azt hiszik, hogy ha elfogadod magad, akkor az azt jelenti, hogy „megelégszel” azzal, ahol vagy. Hogy nem akarsz többet, jobbat, mélyebbet. De ez nem így van. Az önszeretet nem a megállásról szól, hanem arról, hogy nem rugdosod magad útközben. Gondolj bele: ha van egy barátod, akinek segíteni akarsz, azt úgy csinálod, hogy közben folyamatosan szidod őt? Hogy azt mondod neki: „te béna vagy, semmit se tudsz rendesen csinálni”? Nyilván nem. Akkor miért beszélünk így saját magunkkal?
Én is rengetegszer vettem észre, hogy a saját fejemben olyanokat mondok magamnak, amiket másnak soha nem mondanék. És ez elég durva felismerés volt. Innen indult nálam az „egyensúly gyakorlása”.
A közösségi média miatt sokszor úgy érezzük, hogy mindenki más már „készen van”, csak mi vagyunk szétesve. Mintha lenne egy végállomás, ahol már „elég vagy”. De az igazság az, hogy mindenki úton van – még azok is, akik kívülről totál összeszedettnek tűnnek. Nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy szeresd magad. Elég, ha dolgozol rajta. Elég, ha törekszel arra, hogy kicsit jobban értsd magad – és közben elfogadod, hogy vannak nehezebb napok.
Nem vagyok pszichológus, és nem is akarok annak tűnni, de van néhány apró dolog, ami nekem sokat segített abban, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz – és talán neked is jól jöhet:
1. Reggeli tükörmantra
Ez nagyon hülyén hangzik, de tényleg működik. Minden reggel, amikor fogat mosok, ránézek magamra, és mondok valamit pozitívat. Nem mindig ugyanazt, csak amit épp érezni akarok: „Ma elég vagyok így is.” Vagy: „Lehet, hogy fáradt vagyok, de erős is.” Kicsit kínos az elején, de egy idő után átállítja a gondolkodást.
2. Hálanapló
Nem írok minden este, de amikor túl sokat pörgök a saját hibáimon, leírok három dolgot, amiért aznap hálás vagyok – saját magamban. Nem „köszi a jó időt”, hanem: „büszke vagyok magamra, hogy megírtam azt az esszét.” Vagy: „jófej voltam ma a húgommal.” Ez nem ego, ez figyelem.
3. Heti „csak-nekem-idő”
Lehet egy séta zenehallgatással, egy forró fürdő, vagy csak egy óra netezés bűntudat nélkül. A lényeg, hogy nem kell produktívnak lenni. Ez olyan, mint újratölteni az aksit – és utána amúgy sokkal jobban megy a tanulás, munka, bármi.y idő után átállítja a gondolkodást.
4. „Ha barátom lennék” kérdés
Amikor nagyon elbizonytalanodom, felteszem magamnak ezt: „Ha most a legjobb barátnőmmel történne ugyanez, mit mondanék neki?” És általában teljesen más válasz jön, mint amit magamnak mondanék. De az a válasz sokkal igazabb.
Összefoglalva
Szerintem nem az a cél, hogy mindig pozitívak legyünk, és mindent szeressünk magunkban.
Hanem az, hogy legyen bennünk egyensúly. Hogy tudjuk: nem baj, ha nem vagyunk mindig motiváltak, nem baj, ha nem vagyunk mindig tökéletesek. De közben haladhatunk. Tanulhatunk. Növekedhetünk.
És ez a növekedés nem kell, hogy fájdalmas legyen. Mehet lassan, lépésenként, de ha közben kedvesek vagyunk magunkhoz, akkor sokkal könnyebb. Szóval igen, fejleszd magad. Tanulj, próbálkozz, dolgozz a szokásaidon. De közben ne feledd: már most is érsz valamit. Már most is elég vagy – nem azért, mert hibátlan vagy, hanem mert ember vagy. És az már egy elég jó kiindulópont.
Írta: Benkó Dóra
